A múltkorában eltöprengtem mi az amire, abszolút büszke lehetek Mazsolánál anyukaként, ami és sose okozott nagyobb problémát hosszabb távon. Mármint ha lehet beszélni 15 hónapnyi hosszú távról, amióta van egy fiam. Végül is a válasz egyszerű: étkezés, evészet, hozzátáplálás. Szinte nincs olyan étel, ami ne ízlene neki. Nem sok eltérés van Mazsi mostani étkezése és a mienk (szülők) között. Szerencsére nem kell kerülni a puffasztó ételeket, zöldségeket. Az alap, hogy ezekhez őrölt köményt adtam hozzá. Betartottam a hozzátáplálási táblázatok előírásainak 99%-t, a maradék 1%-ban utána olvastam, utána néztem milyen szabad mozgásterem van. Azt is büszkén mondhatom, hogy a konyhában egyre bátrabb Mazsi apu, amikor én szombatonként suliban vagyok, vagy ha itthon vagyok felvállalja a kotyvasztást. Azért általában én gondolom ki, mi legyen a menü, az elkészítendő étel, ügyelve arra, hogy kezdőknek is sikerélményt okozzon;) és jól lakjon baba, anya, apa. A legutóbbi ilyen gyártmánya Mazsi apunak sárgaborsó főzelék volt a hétvégén. A főzés szervezéséhez csak néhány instrukciót beszélünk meg Mazsi apuval, a többit megy neki. Jót tett neki a pár év kollégista lét;))))
A sárgaborsó főzeléket Mazsi falta, 320 gr-t evett meg, csak lestünk. Aztán vagdalt készült vasárnapra, abból kenyérkével kapott falatkákat vacsira. Na az is lecsúszott neki.
