2009.01.14. 13:13 sylblog
Csendélet nálunk: mellszívó brummog mellemen, a kis Mazsola türelmetlen, bömböl. Oda megyek hozzá, csítítom, próbálom elmagyarázni neki, hogy ami még van anyatejci, azt neki fejem és nem a szomszéd cicusnak. Szemkontaktus felvesz, egy pillanatra elmosolyodik, de ahogy 2-3 m-t odébb megyek, újra sír.
Most már az éjszakai cicizést is ki kell pótolni tápszerrel. Sajnos hajnalra nem telítődők kellően. Hiába rakom rá gyerkőcőt mindkét mellre. Étvágya pedig va, még ha össze-vissza eszünk, ezt be tudom egyelőre frontonnak, fogzásnak, csillagállásnak stb....
Két éjszaka most úgy telt el, hogy egyáltalán nem került mellre a gyerek. Éppen, hogy csak evett belőle, tápszer kellett. Tegnap nagy meglepetésemre 60 gr almapépet megevett. Ma furcsán nyögdécselt gyerkőc a kaki előtt, megszületett az eredmény, de olyan mintha kicsit szorulása lenne. Talán az alma a bünős?!
Pluszba beszereztünk rácsvédőt (IKEA), ami körbe éri az ágyat. Telefonon ma megrendeltem fa járókát. Kocsival hozzuk el, de még így is megéri, mint futárral.
Felénk türhető a légszennyezettség, de biztos, ami biztos alapon nem vittem ki gyereket jó pár napja. Lassan azért muszáj lesz, nem bírok vele.
Új védőnénit kaptunk, aki inkább védő csajszi (fiatalabb nálam). Kicsit normálisabb a felfogása úgy általában a dolgokról, mint az elődjének. Meg is látogatott minket, babamenü összeállítást megvitattuk. A tejhozamommal nem jutok be az alpesi legelők gyönyszeme versenye döntőjére
